tizenkettedik felvonás - Visszatértek

Ez amolyan töltelék fejezet, de nekem attól még kifejezetten tetszik (ha elolvassátok rájöttök). Nem a legizgalmasabb, de talán azért a nyugodt kis hangulatáért olyan tetszetős. Na jó olvasást.
Viola.


Lágy zene, selyem puhaságú anyag az ujjaim között és halvány fény ébresztet. Ujjaimat lassan nyújtom ki és tapintom végig a mellettem elterülő terület. Túlságosan puha a hoz, hogy az én takarom legyen, de nem egészen érdekel. Mélyen belélegzem az illatát. Viola illatot áraszt én pedig rögtön elmosolyodok, mert anyukámnak a parfümje jut az eszembe. Szépen lassan nyitom ki a szememet, de szinte azonnal vissza is csukom, mert bántja a szememet a fény. Amikor kinyitottam a szemem akkor egy testet láttam kirajzolódni magam mellett. Lágyan arra kúszok és szinte azonnal beleütközök valamibe. Az a valami pedig kuncog majd karjával közelebb húz magához. Arcomat az oldalába fúrom és mély levegőt véve belélegzem az illatát. Szemhéjamat erősen szorítom össze. Küzdök saját magammal. Még nem akarok felébredni. Nem akarom, hogy ennek vége legyen. Félek, hogyha felébredek akkor még az eddigieknél is különösebb dolog történik velem, arra pedig semmi szükségem nincs. Ujjbegyeimet belemélyesztem Harry oldalába és felhúzom a fejem a mellkasáig és az arcom a mellkasára fektetem. Érzem kezeit magam körül, légzését és szívverését a fejem alatt bőrét az ujjaim alatt, száját ami a homlokomat érinti. Ebben a pillanatban a szemeim kipattannak és hirtelen Harryre pillantok aki zavaros tekintettel figyel vissza rám. A pillantásom az szájára téved és érzem, hogy ajkaim lágyan elnyílnak. Visszafojtom a lélegzetem, a szemeimet viszont nem veszem le az ajkairól ami olyan közel vannak hozzám, hogy az a távolság már kínoz. Miért nem vettem még eddig észre lágy rózsaszín szív alakú ajkait, hiszen olyan hívogatóan lágyak, hogy minden normális élőlénynek ezen akad meg először a szeme. A tüdőm levegő után kiállt én pedig hatalmas kortyolok az életadó oxigénből pontosan azelőtt, hogy egy gyors mozdulattal rávetem magam Harry ajkaira. Olyan erővel csapódok be, hogy ő hátradől az ágyon én pedig teljes súlyommal rajta fekszem. Ajkaimat szorosan tapasztom az övéire és az ujjaimat a vállába mélyesztve húzom őt közelebb magamhoz, ő pedig, mint aki egész életében erre vágyott markolja meg a csípőmet és tart engem szorosan. Érzem, hogy ujjai belemélyednek a bőrömbe és egy lágy sóhaj hagyja el a számat ő pedig ezt kihasználva ráharap alsó ajkamra és fogával elhúzza. Számat újra az övére nyomom és felülök húzva magammal őt is. Kezeimet a nyaka köré fonva pattanok az ölébe ő pedig elmosolyodik majd visszatér az ajkaimhoz. Lágyan végignyalja az alsó ajkamat nekem pedig elnyílik a szám ő pedig gyorsan húz magához közelebb, miközben a nyelve lassan fedezi fel az enyémet. Végig simítja az oldalamat amikor elhúzódik, ezzel eléri hogy kirázzon a hideg. A hajába túrva húzom magam még közelebb hozzá és a folytatásért könyörögve harapok rá az alsó ajkára ő pedig elneveti magát és egy rövid csókot nyom felduzzadt ajkaimra.
- Neked is Jó reggelt - mosolyog rám óvatosan. Elnevetem magam és a nyakát átölelve bújok hozzá. Szemet becsukom ő pedig lassan végigsimít rövid vörös hajamon. Még mndig a vállát ölelve nyitom ki a szemem és nézek körül a szobában. Egy hatalmas hálószoba egy királyi méretű franciaággyal, és egy csomó vajszínű és arany kiegészítővel. Igazán szép, de nem egészen az én ízlésem. Harrytől elhúzódva nézek körül még jobban a szobában. Négy ajtót pillantok meg ahogy körbenézek a szobában és értetlenül valamint igazán kíváncsian lépek le az ágyról és lépkedek az első ajtóhoz. A kilincset lenyomva egy csomó női cipő és vállfára felakasztott ruhát látok. A világ összes színében. - A gardróbod - úgy bólintok, hogy nem is nézek Harry felé. A következő ajtóhoz sétálok, még ki sem nyitom, de Harry már tájékoztat, hogy az nem olyan érdekes, mert az az ő gardróbja, így rögtön a harmadik ajtóhoz lépek. - Na az már igenis érdekes - áll fel Harry is az ágyról, de én nélküle nyomom le a kilincset és lépek be a hatalmas márvány színű helyiségbe ami akkora lehet, mint a bátyám és az én szobám együttvéve. Ez pedig a fürdőnk. Mosolyogva lépek a hatalmas kádhoz és simítok végig a szélén. Már látom, hogy milyen sok időt fogok itt tölteni lazítással. És ezt nem a boszorkány képességeimnek köszönhetem, egyszerűen csak valamiért vonzódok a márványkádakhoz. Mindenkinek van valami kis dilije, nekem ez. A kád után a hatalmas zuhanyfülkét veszem szemügyre, amiben akár öt ember is kényelmesen elférne. - Ugye milyen szép?- kérdezi a hátam mögött Harry. Én pedig mosolyogva bólintok majd a tükörre pillantok ahonnan az ő tükörképe nézz vissza rám. A lélegzetem is el áll, amikor a tükörben egy magas, göndör hajú, igéző szemű tetovált srác nézz vissza rám. Rögtön szembefordulok vele és úgy veszem szemügyre a testén jobbra balra kanyargó mintázatokat. Igen a tetoválásai határozottan visszatértek, vagyis eddig is ott voltak csak én nem láttam őket. Most viszont láttam őket. Határozottan láttam. Mosolyogva érintettem meg egy fa törzsét ami szintén Harry karjára volt varrva. Ő pedig értetlenül pillantott rám én viszont ragyogó tekintettel néztem a szemébe.
- Visszatértek.
- Mik?
- A tetkóid Harry. Látom a tetkóidat - Az a pillanat amikor Harrynek eljutott a tudatáig mit is mondtam neki az a világ minden kincsét megéri. Az ajkai széles mosolyra húzódtak utána hangos nevetés tőrt ki belőle és a derekamnál fogva felkapott és köbre pörgetett a fürdőszobában, miközben azt kiabálta, hogy "Végre elfogadtál engem olyannak amilyen vagyok. Végre!"  Nevetve öleltem át a nyakát és tekertem a lábaimat a dereka köré. Egy hatalmas csókot nyomtam a nyakára és amikor rápillantottam a helyre rögtön egy csókos száj termett ott. Biztos vagyok benne, hogy a tetoválás az előbb még nem volt ott. - Harry az normális, hogy a puszim helyén egy tetoválás jelent meg a testeden?
- Igen teljesen - mormogja, majd leereszti a lábaimat a földre. Hunyorogva pillantok rá. Hogy érti azt, hogy normális az amikor a puszim helyén egy tetoválás jelenik meg a bőrén. Ennek nem szabad normálisnak lennie. Még a mi elcseszettül kusza - és különleges - világunkban sem - Ne nézz rám ilyen ferde szemekkel. A tetoválásaim, mind a varázslaton alapulnak pontosan úgy, mint a te vörös fürtjeid amik egyszer egyenesek egyszer az állad vonalán felfele kunkorodnak, amikor megcsókoltad a nyakam, arra gondoltam, hogy bárcsak örökre otthagynád az ajkaidat. Gondolom, most az ajkaid a nyakamra vannak tetoválva - vonja meg a vállát. Az, hogy ilyen tökéletes nyugodtsággal kezeli az új rajzot ami a testén található az határozottan meghökkent. De amikor nevet és egy puszit nyom a homlokomra akkor én is elmosolyodok és a kezeimet a dereka köré fonva húzom őt közelebb magamhoz.
- Akkor ez olyan Harry-s dolog.
- Igen mondhatjuk így is - simít végig a hátamon. A hideg futkos érintése után a hátamon és még közelebb préselem magam hozzá. Az arcomat pedig az oldalába fúrva szimatolom be az illatát. Érzem, hogy kezei lejjebb csúsznak a hátamon egészen a csípőmig és hosszú ujjait belenyomja puha bőrömbe, erre pedig halkan felsóhajtok ő pedig kuncog és közben a bordái rezegnek. Én is szorosabban fogom őt magamhoz és ujjaim puha húsába vágnak mély lyukakat közben. Felszisszenve nyúl be a combom alá és emel magával egy magasságba. Miközben szépen lassan kihátrál a fürdőszobából és a nyaka köré fonom a karom. Puhán érkezek a selyem takaróra és érzem, hogy a hajam szétterül az arcom körül. Mosolygok amikor Harry két kezét a fejem mellé támasztva hajol felém. Ki gondolta volna, hogy itt leszünk akkor abban a fiú öltözőben? Emlékszem milyen dühösen trappoltam be és kiabáltam Harryvel, amiért rosszul bánt a húgommal. Azóta eléggé megváltozott köztünk a légkör, ezt az is bizonyítja, hogy Harry sután nyomja ajkait az enyémre és másodpercekig - vagy talán percekig - tartja ott az ajkait. Nem mozog, még csak levegőt sem vesz. Támaszkodik a kezein és ajkait lágyan nyomja az enyémeknek. Én mozdítom meg az ajkamat először finoman szétnyílik a szám ő pedig sóhajtva csúsztatja be a nyelvét a számba az elmúlt tíz percben már másodjára. Csak akkor veszem észre, hogy a kezeim szorosan tapadnak a testemhez, amikor a hajába csúsztatja az egyiket. Egy pillanatra elmosolyodok ő pedig nyelvével végig simítja a felső ajkamat. Sóhajtva húzom őt két kézzel közelebb magamhoz. Minden Boszorkány egy fiúnak adja oda magát - a Csodafalának - ha nem találja meg, akkor bizony macskákkal, fog megöregedni. Nekem az a fiú biztosan Harry lesz ez a gondolat pedig egy kicsit frusztrál. A látomásom, amikor először ért nyíltan a bőrömhöz - a focipályán - azt mutatta, hogy boldog leszek vele a három - plusz kettő a pocakomban - gyerekemmel. Ha pedig annyi porontyunk lesz, akkor biztosan mozgalmas nemi életet fogunk létesíteni. A gondolataimra elnevetem magam Harry pedig összeszűkült szemmel nézz rám. Éppen az arcomat csókolta végig amikor váratlanul felnevettem. Mielőtt abbahagyta volna azt amit az előbb elkezdett, csókot leheltem a szemöldöke közé, mert ahogy összeráncolta a homlokát az egy kihagyhatatlan ajánlat volt. Mosolyog majd mellém dől az ágyra. Hiába próbáltam elérni, hogy ne zavarjam meg úgy látszik mégis sikerült. Francba. Nagyot sóhajtok és felé fordítom a fejem. Fél szemmel figyel engem a másikat pedig lecsukja, úgy néz ki, mint aki éppen egy esetleges célpontot akar bemérni mielőtt a fegyverét rászegezné. Talán nem is bánnám, ha a fegyverét rám szegezné.
Basszus.
- Tudod, hogy a szüleim, hogyan találták meg egymást? - kérdezte Harry teljes testével. Határozottan rázom a fejem. - Elég érdekes történet. Mindketten egyetemisták voltak és egymással szemben laktak. Anyámnak első látásra megtetszett apám, de mivel úgy gondolta, hogy nem lehet vele ezért nem is próbálkozott. Hiszen nem volt értelme, mert neki egyetlen egy férfi volt teremtve. Aki történetesen vele szemben lakott és az volt akiért sóvárgott, de ezt persze sokáig nem tudta meg.
- Meddig? - kérdeztem rá, amikor úgy tűnt, hogy hosszabb szünetet tart a történetben, mint azt én szeretném.
- Egy évig laktak egymással szemben úgy, hogy mindig kikerülték egymást a folyosón. Nem is néztek a másik szemébe, csak lehajtott fejjel haladtak tovább. A vicc az, hogy még hallgatóztak is, hogy mikor indul el a másik és szándékosan indultak el egyszerre, amikor találkoztak akkor pedig még csak nem is köszöntek egymásnak. Viszont egy este elment az áram anyám szobatársa pedig kórosan félt a sötétben, így hát ő elindult a kihalt folyosón, hogy megtudja mi csapta le az áramot. Mivel tartott attól, hogy bárki megláthatja, ahogy varázsol így nem tett semmit pusztán a sötétben kereste a főkapcsolót, pont úgy, ahogyan egy ember is tette volna. Azt viszont nem tudta, hogy apám is pontosan ugyan ezt teszi, ugyanott ugyanakkor. Hogy úgy fejezzem ki magam, azon az estén egyikük sem találta meg a főkapcsolót, helyette inkább valami sokkal értékesebbre akadtak - nevet Harry és egy vörös tincsemet tekeri körbe az ujján.
- Nem szidták magukat amiért nem próbáltak hamarabb kapcsolatba lépni egymással? - kérdezem miközben megfogom a szabad kezét - amivel éppen nem a hajamba turkál és az ujjaimmal simogatom puha - tetovált bőrét.
- Gondolhatod mennyire mérgesek voltak, egy másra és saját magukra is amiért nem mertek lépni. De valószínűleg ennek így kellett lennie az univerzumnak mindig célja van azzal, ahogyan elrendezi a dolgokat - mosolyog - Bár nekem fogalmam sincs, miért akkor a focipályán találtunk egymásra, de az univerzum mindig biztos a dolgában - ujjait összefűzi az enyémekkel - én pedig örülök neki, hogy úgy gondolta nekem te vagy a tökéletes pár egy életen át.
- Tudod, hogyha mi most emberek lennénk akkor az apám most nyitna be az ajtón téged pedig nagyon gyorsan haza küldene, hogy meg ne rontsd a lányát - nevet miközben a fejemet a mellkasára fektetem.
- Még jó, hogy nem vagyunk emberek - mondja, majd szinte teljesen biztos vagyok benne,hogy érdekes fejet vág, mert az egész testét körbeölelem, átkarolom, magamhoz húzom és magamba temetem ami közben kényelmesen elhelyezkedem. Ebben a pillanatban tökéletesen egyet értek vele. Szépen lassan ismét álomba merülök. Boszorkányként a Csodafalammal sokkal nyugodtabban alszok el, mint talán valaha a rövid kis életem során. Biztosan azért, mert tudom, hogy Andrew nem tartózkodik ebben a házban és nem fogok arra ébredni, hogy kopasz vagyok. Nem, dehogy ébredtem így valamikor. Miért ébredtem volna így a hetedik szülinapomon?
Francba elszóltam magam. Mindegy, az a lényeg, hogy életemben először nyugodtan aludtam el.