második felvonás - Mi a neved Kiscsibém?

Lépteimet szaporázva követtem Jessicát miközben azt kívántam volna bárcsak teleportálhatnék, de nem tehettem, mert akkor tudomást vesznek rólam az emberek és az viszont nem lenne valami szuper. Így hát maradtam a normális futásnál. A tüdőm már kikészült, nem nagyon szoktam én szaladgálni, mivel nincs rá szükségem. És ha nincs szükség hát nem teszem. Jessica hirtelen megtorpant. Kifulladva sétáltam mellé és kezemet a vállára támasztva lihegtem. Hát azt hiszem én sohasem leszek egy Olimpiai bajnok. Sokkal inkább lehetnék egy jól fizetett jósnő. Igen az eléggé testhez álló feladat lenne számomra.
- Hol lehet? Hiszen az előbb még itt volt! - értetlenkedik Jessica - Két perce hagytam itt és azt ígérte megvárja, hogy vissza érjek veled. Hát ezt egyszerűen nem hiszem el, komolyan nem hiszem el. Mindig ezt csinálja velem - kapja a kezét a homlokéhoz Jessica. Szegény, ő nem érthet semmit. Nem tudja, hogy mi Boszorkányok milyen szeszélyes természetűek vagyunk. Lehet, hogy megígértem valamit, de ha nekem változik a véleményem akkor az ígéret szép szó.. de én leszarom.
- Oké, semmi baj Jessica. Hol láttad utoljára húgomat? - kérdezem mosolyogva. Én már tudom hol van, de azért mégis elég furcsa lenne rávágni, hogy "Tudom, hogy az Iskola tetőjére teleportálta magát, mert szereti a magas helyeket." Valószínű, hogy meglepődne szegény ártatlan lány.
- Itt ült ezen a padon, de most pedig csak egyszerűen eltűnt - kapja kezét ismét a homlokához - Sajnálom komolyan nem tudom, hogy hova tűnhetett.  Tudod, hogy nem szoktam hazudni tényleg itt volt.
- Tudom Jessica, nyugalom nem lesz semmi baj. Nem egy kisbabát vesztettél szem elől hanem a tizenhat éves húgomat szóval nézz mondjuk körül arra - mutatok egy bokros, fás területre. Hiszen nem teleportálhatom magam a szeme láttára el innen.
- Oké akkor megnézem ott. De keresed te is ugye? - nézz rám ijedten. Istenem úgy viselkedik, minta egy szigorúan őrzött műkincset veszített volna el. Mosolyogva bólintok. Hát persze, hogy megkeresem, hiszen pontosan tudom, hogy hol kell keresnem. Jessica bólint majd a bokrok közé szalad miközben azt kiabálja "Abigal merre vagy? Abigal gyere elő aggódok érted!" Ezzel a lánnyal valami komoly probléma lehet. Mikor eltűnik a fák között nagyot sóhajtok majd lehunyom a szemem és amikor újra kinyitom a tetőn találom magam. Bizony ez ilyen egyszerű! Körbe pillantok, de nem látok semmit. Hol a fenében van a húgom? Pedig szinte biztos voltam benne, hogy itt találom. Akkor miért nincs i.. várjunk csak. Én hülye hiszen telepatikusan is kapcsolatba tudok vele lépni. Én hülye, hülye, hülye. Miért nem jutott az előbb az eszembe.
Mert egy idióta vagy azért  - hallok egy hangot a fejemben. Nem is akárkiét, a húgomét. A kis pimasz. Turkál a fejemben, rendben akkor majd délután megkapja a magáét.
 Mit teszel? Csak nem kilógatsz az ablakon, hú nagyon félek Christina tényleg. Nem vetted észre, hogy ez a trükk már régen nem válik be. Kezdesz szánalmassá válni - szól a gondolataim közbe a húgom ismét. Jól van ebből elég most már.
Azt hittem látni szeretnél. Szóval, merre vagy Abigal? Ígérem segítek neked, nem lesz semmi baj, oké? Hidd el, együtt mindent megoldunk.
Mi ez a mintha nővér szöveg Christina? Nincs erre szükségem, nincs nekem szükségem semmire csak a Falamra. Meg akarom már találni végre őt!
Ó szóval ez a probléma. Értem már miért ennyire letört én sem érzem jobban magam emiatt, hiszen én sem találtam még meg a páromat és lassan ez a történet számomra lehetetlenné és válik hiszen már tizenkilenc éve keresem ennyi idősen már mindenkinek meg van és mindenki boldog és kiegyensúlyozott. Én viszont itt ülök a nagy semmiben egy kupac szar tetején. És sohasem fogom megtalálni, őt. Soha. Szipogásra leszek figyelmes az egyik doboz mögött amit - gondolom - a gondnok cipelt fel ide. Közelebb lépkedek, a hang pedig egyre hangosabb, ez biztosan a húgom. Na szuper nem elég, hogy szomorú de még sír is a tetejébe. Reménytelen helyzet a javából Beletrafáltam ám a dolgok közepébe rendesen. Na akkor most dobjuk be magunkat, mutassuk csak meg mennyire vagyunk jó nővérek.
- Az a fiú bántott meg Abigal? -  ülök le mellé, ő pedig amikor észreveszi, hogy ott vagyok rögtön elfordítja az arcát. Nem akarja, hogy lássam sírni? De ez nem nagy dolog, én is nagyon sokat sírok. Elképesztően sokat, az utóbbi időben megnőtt az energia ami bennem lakozik ezért, ha kell ha nem mindig sírok. Olyan ez, mintha az embernek mindig meglenne, állandóan szomorú és mindig sírni szeretne a napjai minden pillanatában olyan rossz kedve van és ha nem kiabál vagy nem sír az vagy vihar előtti vagy utáni csendnek lehet beszámítani. - Abigal előttem nyugodtan sírhatsz, a nővéred vagyok! Hidd el én is szoktam ám sírni.
- Tudom, szomszédos a szobánk fala. Minden éjjel hallom, de én nem akarok olyan gyenge lenni, mint te - töröli meg a szemét. HOGY MICSODA? Az Istenit Abigal, én neked szeretnék segíteni te pedig ilyeneket vágsz a fejemhez? - Bocsi, nem tudom mi van most velem, csak úgy túlteng bennem az energia és most minden olyan homályos nem értek semmit. És a tetejében még ott van Harry is aki, mint kiderült nem a Falam, de ha ez még nem lenne elég akkor még ott van az is amit a fejemhez vágott - szipog közben a szemét törölgeti. Várjunk csak? Hogy mit csinált?
- Mit vágott a fejedhez?
- Ne tárgyra gondolj kérlek. Ő nem olyan primitív családból származik, mint mi - sóhajt - Csak szavakkal bántott fizikailag nem - sóhajt újra - Nem kell őt is kilógatnod az ablakon, hozzá nincs semmi közöd.
- Mivel bántott meg ez a fiú Abigal. Szeretném hallani minden egyes szavát amit sértésnek intézett feléd. Minden szavát Abigal, pontosan idézd, kérlek - szorítom meg a húgom karját. Azt hiszi érdekel, hogy fizikailag vagy szellemileg bántotta a húgomat? A hangsúly azon van, hogy bántotta! Senki sem bánthatja a testvéreimet, csakis én.
- Megakartam kérni, hogy érintsen meg, hogy kiderüljön egymáshoz tartozunk-e ő pedig azt vágta a fejemhez, hogy "Most azt kéred nyilvánosan fogdossalak, köszönöm de nem. És amúgy is ez a Csodafal keresés baromság. Kétlem, hogy egy olyan kis semmirekellő csitri lenne a Falam, mint te. Csak nézz magadra majd rám. És most ne a külsőt nézd hanem a bennünk lakozó erőt, sokkal erősebb Boszorkány vagyok, mint te lehetetlenség, hogy mi köztünk ez valaha is megtörténhetne. Én nem vagyok a húgom, hogy egy holmi Crusaderrel leálljak" Utána pedig sarkon fordult és ott hagyott. Még esélyt sem adott arra, hogy igaz legyen. Boszorkány számba se vett - kezd el sírni a húgom újra - Pedig én erős vagyok, ugye, hogy erős vagy Christina. Mond, hogy erős vagyok - nézz rám én pedig megsimogatom a vállát.
- Hát persze, hogy erős vagy drágám, te vagy a legerősebb - mosolygok és pedig még jobban sír és a nyakamnál fogva közel húz magához majd kezeit a nyakam köré kulcsolja és erősen szorít. Rettentően erősen. Igen a húgom tényleg erős és most fizikailag értem. Én is átkarolom őt és közel húzom magamhoz.
- Tudod Christina nem is játszod olyan rosszul a jó testvér szerepét. - suttogja a fülembe.


- Harry Styles velem jössz, most! - mutatok dühösen a fiú öltöző végében éppen félmeztelenül álló hímnemű felé. Minden fiú rám kapja a tekintetét. Tudom nem vagyok egy hétköznapi jelenség, itt, a.. szóval nem hétköznapi egy lány a fiú öltözőbe, mert a legtöbb - már mint az összes rajtam kívül - messziről elkerüli ezt a helyet, de én nem foglalkozok ezzel. Beszédem van azzal a kitetovált idióta barommal.
- Héy mi a neved, Kiscsibém? - mosolyodik el és a fiúk az öltözőben hangosan nevetni kezdenek. Én dühös tekintettel fordulok a fiú felé, majd egyet csettintve megdermesztem az időt az emberek számára, ma már második alkalommal.
- Idefigyelj te seggfej! - mutatok rá - Igazán nem érdekel sem az, hogyan éled az életed sem az, hogyan bánsz a lányokkal, mert magasról le-sza-rom. De a húgomat ne merészeld még egyszer bántani, mert azt nem tűröm el, érthető voltam? Eddig is tisztában voltam azzal, hogy egy idegesítő kis seggfej vagy, de nem foglalkoztam veled. Viszont most kihúztad a gyufát. Nem mondhatsz ilyen sértő dolgokat sem a húgomra sem a családomra, mert azt megkeserülöd elhiheted. - fordítok neki hátat már majdnem el akarom hagyni az öltözőt amikor megtorpanok és vissza fordulok - Ja és ha még egyszer Kiscsibémnek mersz szólítani akkor esküszöm eltöröm az ujjadat te Segg! - mutatok rá, majd kitrappolok az öltözőből.
Idióta barom, azt hiszi övé a világ, mert a Styles családba született. Ki nem szarja le a nevét, őt vagy akár a családját? A mi családunk sokkal nagyobb Varázserő birtokában van. Ez az idióta barom pedig azt hiszi, hogy ő valaki a Varázsvilágban. Nem, ő egy senki. Ő nem uralkodhat felettem, a húgom, vagy akár bárki felett. Felettem csak ét ember uralkodhat - ha a szüleimet is számolom akkor négy - a Herceg és a Hercegnő! És mivel ők eddig még csak legendának számítanak így senki sem uralkodik felettem. Majd ha ők ketten egymásra találnak és én megkapom a fülest - pontosabban a Posta galambot - afelől, hogy végre megvannak a Varázsvilág uralkodói, akkor majd lesz két olyan Boszorkány akit tisztelni fogok. Addig nincs! És ezt a tényt el kell fogadnia annak az öntelt baromnak is a fiúöltöző végében.


- Te komolyan bementél oda? -  nézz rám értetlenül a húgom miközben a kocsim felé sétálunk. Az én Gyönyörű, masszív fekete terepjáróm felé. "Tökéletesen biztonságos" mondta anyám amikor meglátta ezt az autót. Igen nekem is tetszett, de nem éppen ugyanez okokból. Hanem, mert nagy, fekete és Mercedes. Nekem ennyi tökéletesen elég volt.
- Igen odamentem és megmondtam neki, hogy nem mondhat sértő dolgokat a húgomra vagy a családomra senki csakis én - nevetek és a húgom is elmosolyodik, majd egy erős széllökés az összes hajamat az arcomba fújja. Érdekes azt mondták ma maximum gyenge fuvallatra számíthatunk. Mindegy. Kinyitom a vezető oldali ülést és éppen pattanok be a kocsiba amikor egy éles hang megcsapja a fülemet.
- Vigyázz a hazafelé tartó úton nehogy eltévedj, mint ma délelőtt az öltözőknél. Kiscsibém - oldalra pillantok és ott áll az a Segg (ne egy seggre tessenek gondolni ez csak a mi kis fiúkánk, nem éppen testhez álló beceneve.. szerk.megj.)
- Te pedig Vigyázz nehogy elüssön valaki mondjuk egy ilyen masszív autóval, mint az enyém. Te Segg - az utolsó mondatot a képébe suttogom, majd becsapom magam mögött az autót és már indítok is.
- Te úgy hívtad, hogy Segg? - kérdezi Abigal nevetve.
- De még mennyire - bólintok, miközben kifordulok a parkolóból.
- Az én nővérem a legvagányabb a világon! - mosolyog. Igazán? Én lennék a legvagányabb? Hát azt hiszem ezzel a ténnyel nem vitatkozhatok!