negyedik felvonás - De még mennyire

Leültem az asztal mellé ahol már a reggelim elkezdte elkészíteni önmagát. A narancslé már a kezemben a müzli pedig most szóródik bele a tálba. Igen így minden Varázslatosan egyszerű. Bár anya nem igazán szereti ha még a reggelit sem csináljuk meg magunknak, mert az nem gyakorlás hanem egyszerű lustaság. Igen lehet benne valami, de így akkor is sokkal, de sokkal egyszerűbb. Mikor elkészül a reggelim megköszönöm a müzlinek és s tejnek majd hozzá is látok. Nem szeretek müzlit reggelizni, de anya ma reggel is rohant a munkába így nem igazán volt ideje reggelit készíteni nekünk így maradt a tej és a müzli valamint mindenkinek egy pohár narancslé. Nagyot sóhajtok mikor Abigal és Andrew egymást lökdösve rohannak le a lépcsőn miközben azt kiabálják "Te idióta!" "Kit nevezel te idiótának?" "Az anyádat." "A te anyádat."
- Nekünk mindannyiunknak egy és ugyanaz az anyánk srácok - forgatja a szemét Brendon majd lepattan mellém - Mi az húgi ma reggel nem lógatod ki őket az ablakon? Mi történt veled beteg vagy? - teszi kezét a homlokomra. Szememet forgatom majd egy kanál müzlit veszek a számba. Mit érdekli őt a dolog?
- Ma reggel te viszed Andrewt iskolába és Zorát a tanárnőjéhez - adom ki neki a feladatokat, amiket igazából anya osztott rá én csak a közvetítő ember vagyok. Komolyan lassan én vagyok a család postagalambja. Kezdem unni a dolgot. - Anya mondta én csak el..
- Oké, értettem - nyúl rajtam keresztül a narancsléhez. Micsoda? Nem vitatkozik? Nem kérdezi, hogy miért parancsolgatok? Nem kérdezősködik tovább? Mi történt itt? Ezt most már komolyan nem értem. Rápillantok Abigalre aki csak megrántja a vállát miszerint ő sincs igazán tisztában a hirtelen változással.
- Ki vagy te és mit tettél a bátyámmal? - kérdezem a kanállal Brendon felé bökve. Rám néz majd mosolyog. Miért mosolyog? Nem mondtam én semmi vicceset csak egyszerűen feltettem egy kérdést amire várom a választ. Lehet, hogy Brendont elrabolták az űrlények és kicserélték valami szuper kedves lényre. Hát ha ezt tették akkor remélem sohasem cserélik majd vissza a bátyámra. Nekem tökéletesem ez a személy, aki nem cukkol reggeli közben, aki kibír két percet anélkül, hogy sértő megjegyzést tenne rám. Bárcsak mindig ilyen lenne.
- Mielőtt felhúztad volna a megjegyzem szuper erős faladat az elméd köré azelőtt hallottam, hogy azon gondolkozol, hogy mi milyen rossz testvérek vagyunk és, hogy te ezen változtatni szeretnél. Úgy döntöttem beállok a sorba. Nem ígérek semmit, csak azt, hogy próbálkozok, aztán lehet megunom majd és újra a régi, normális Brendon leszek még nem döntöttem. Szóval mindenki élvezze ki azt, hogy kedves vagyok vele - mutat körbe a szobában - Mellesleg nemsoká úgyis elköltözöm, de ide szívesen szeretnék majd visszajárni, de úgy, hogy csak olyan testvéreim vannak akik majd megvesztek az örömtől amiatt, hogy kiköltözök úgy elég nehéz lenne vidáman visszajönni ebbe a házba. Szóval éljenek a minta testvérek - emeli fel a poharát mintha csak egy tósztot mondott volna. Na ez az amire sohasem gondoltam volna. Hogy a bátyámat a gondolataimmal fogom meggyőzni. Akkor mégsem csak hülyeségek vannak az agyamban.
Hát nem csak az, de hidd el elég sok van belőle - szólal meg Styles a fejemben. Az elmúlt két napban ez a hang konkrétan már megszokottá vált a koponyámban. Bemászott a fejembe és most nem tud onnan szabadulni az ördögfajzat. Bent ragadt és majdnem minden gondolatomhoz van valami hozzáfűzni valója. Meglehetősen idegesítő egy szerzet ez a fiú. Hidd el ez nekem sem egy leány álom, de azért vald be egy kicsit szórakoztató nem? Hiszem egy ilyen dögös Boszorkány srác ragadt a fejedben és édes mély hangjával kényezteti érzékszerveidet. 
Csak szeretnéd Styles, csak szeretnéd.- még hallom nevetését a fejemben, majd többet nem. Igaz nem tud kilépni a fejemből, de csak akkor szól közbe ha kedve tartja. De akkor mindig elég zavaró pillanatokban. Például tegnap este, nem a legjobbkor zavart meg. Ha visszaemlékszek is kirázz a hideg.
A meleg víz jót tesz a pórusaimnak érzem ahogyan felszabadulnak a forró víz hatására. Ilyenkor, annyira felszabadulok és ellazulok. Itt végre egyedül lehetek, mert a zuhany alatt a családtagjaim sem hallják gondolataim és ha szeretnék akár hangosan is énekelhetek, mert most mindenki gyakorlaton van. Falat próbálnak építeni az elméjük köré, pont úgy ahogyan én is tettem tegnap délután az Állatkertben. Most sebezhetőek a számomra, mert én beleláthatok az elméjükbe, de én nekik egy erős lakattal lezárt könyv vagyok. Még erősebbre veszem a vízsugarat és egyenesen alá állok így a fejem búbjától a testem összes pontján végigcsurognak a vízcseppek. Istenem de imádok zuhanyozni.
Istenem de imádom most a gondolataidat. - hallom meg hirtelen Styles hangját és egy pillanatramár azt hiszem itt áll bent a zuhany alatt mellettem. Megesküdtem volna, hogy a hang mellőlem jön, de Hál'Istennek csak a fejemben szól. Hé várjunk csak.
Legalább most ne hallgatózz Styles így is megsérted a személyes teremet, nem, hogy még zuhanyzás közben is hallgatózz. Olyan undorító vagy. 
Életem egyik legborzalmasabb emléke volt. Végighallgatta az összes gondolatomat a zuhany alatt, olyan érzésem van, mintha egy fedél alatt élnénk. Mindig mindenhol ott van és mindig tudja, hogy mit teszek. Szörnyen idegesítő ez a tény, hogy bármire gondolok tudja. Ennek ellenére én még mindig megtartom a szabályaimat és nem kutakodok az ő fejében, mert egyáltalán nem érdekelnek a mocskos kis gondolatai. Az kéne még nekem, hogy őt hallgassam a nap minden percében. És mi lenne ha én sem tudnék kiszállni az ő fejéből. Na az maga lenne a pokol. Akkor végem lenne, megkérnék valakit hogy öljön meg, lőjön le, késeljen meg, fojtson meg, hajtson le velem egy híról vagy mindegy, hogyan csak vessen végett az életnek.
Na azért ennyire nem veszélyesek a gondolataim. 
Nem lennék abban én olyan biztos.
Bagoly mondja verébnek, Kiscsibém. 
Akkor most Csibe vagy Bagoly ne hasonlíts két madárhoz egy mondatban ha megkérhetlek. Sőt egyhez se hasonlíts, mert nem kedvelem a beceneveket, főleg nem ha olyan személy adja akit kifejezetten utálok te Segg!
Dühösen pattanok fel az asztalról amire mindenki rám kapja a tekintetét. Igaz is, hiszen Harryt csak én hallom a többiek nem. Én hülye! Nem szabadna ennyire kikészítenie ennek a ténynek. Csak normálisan élem az életem, attól függetlenül, hogy az a Majom a fejemben van vagy sem. Ez nem változtat semmi, mégpedig azért mert nem hagyom. Én egy érős és független lány vagyok és egy ilyen idióta, mint Harry nem változtat ezen semmit. Így hát kihúzom magam miközben az összes testvérem engem figyel.
- Abigal fejezd be a reggelit és indulunk - fordítok hátat és kezdek felsétálni a hosszú csigalépcsőn ami a házunk második emeletére vezet - ami a földszinten kívül az egyetlen, mármint ha a padlást nem számoljuk, már pedig miért számolnánk (?) - Úgy értettem most - fordulok hátra úgy, hogy a pillantásom találkozzon a húgoméval.
- De hát még csak most ültem le.
- Veszünk péksüteményt útközben ne problémázz már. - forgatom a szemem - Lehozom a te táskád is várj a kocsiban - intek felé és azzal máris felfelé kocogok a lépcsőn. Nincs kedvem több időt a bátyámmal egy légtérben tölteni. Igaz megpróbálok jobb testvér lenni, de ezt elég lesz szépen fokozatosan elérni nem szükséges már az első napon hatalmas változásokat elérni. Mondjuk egy ilyen fafejű testvérrel ezt igazán nehéz is elérni. Alapból a változást nem, hogy még az azonnali változást.
Nem gondolod, hogy túl sokat töröd ezen a témán az agyad? Amióta én is a fejedben vagyok azóta máson sem jár az eszed. Azt hittem egy lánynak izgalmasabb gondolatai vannak. Mondjuk elképzeli ahogy egy szexi pasi vetkőzteti, na az szívesebben hallgatnám egész nap. - szól az-az idegesítő hang ismét a fejemben.De nem fog az agyamra menni, nem engedem, hogy kikészítsen.
Zavaró, hogy te is a fejemben vagy így nem gondolkozhatok ilyen mókás és izgalmas dolgokról. Mert úgy nem tudnám beleélni magam.
Inkább csinálnád Christina, mondjuk velem én potenciális vagyok.
Csak szeretnéd Styles, csak szeretnéd.
De még mennyire - hallom a hangot haloványan, de nem egészen vagyok biztos benne, hogy ezt mondta-e vagy, hogy mondott-e bármit is. Szerintem csak kezdek megőrülni. Igen biztosan ez a magyarázat.